2013. január 30., szerda
Előfordul, hogy nem érek haza ebédre és éppen nem
főzök olyat, amit kényelmesen magammal tudnék vinni.
Ilyenkor rendelek.
Többnyire olyan ételt, amit én nem, vagy ritkán készítek. Ez olykor ötletet is
ad a későbbi otthoni kipróbáláshoz.
Választásomat sokszor az vezérli, hogy egy-egy jól
hangzó név felkelti a kíváncsiságomat: vajon mit takar az illető étel, ők mivel
készítik?
Ha magyar(os) étel nevét halljuk vegetáriánus módon
elkészítve, sokan azt gondolják, hogy szójával készül. De nem feltétlenül, mert
szerepelhet benne szejtán (búzahús), tofu, padlizsán vagy sajt is.
A magyar konyha hagyományos és népszerű ételei közé
tartozik a paprikás krumpli és a rostélyos.
A Vegafood étlapját böngészve –két egymást követő
héten- rájuk esett a választásom. Kíváncsi voltam, hogy hogyan és miként készül
náluk ez a két étel.
Mexikói paprikás krumpli szezámos tejföllel és paradicsomos
rostélyos füstölt sajttal, kuszkusszal néven szerepeltek a listán.
A paprikás krumpli enyhén, kellemesen csípős ízű
volt. Gabonakolbász járt mellé, aminek fűszerezése számomra kellemes
megtapasztalás.
A vega kolbászok ugyanis általában nagyon fokhagymásak, amit
én nem szeretek. Úgyhogy külön öröm, hogy ezt a kolbászt nem fokhagymával
ízesítették.
A tejföl pedig jól ellensúlyozta az étel fűszeres
jellegét.
A másik étel, a rostélyos, szejtánnal készült.
Állagát tekintve, omlós és a „pont jó” kategória.
Szejtán készítésekor ugyanis hibaforrás lehet:
Túlfőzzük és szétmállik. Túl kemény lesz, és
csizmatalpszerűvé válik. Rágós lesz, és „rántott rágógumi” benyomását kelti.
A paradicsomos szaft fűszerezése is ízlett. Köretként
kuszkusz volt, habár ezt ritkán eszem, jobban szeretem a barna rizst, a kölest
vagy a hajdinát.
Mindkét magyaros étel jó választás volt, így
valószínűleg máskor is rendelni fogom őket.
Szejtán házi készítése: itt
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése